Utolsó próbálkozás, hogy szavakat csaljak ki belőled....hogy még ne temesselek el....
Minden igyekezetem ellenére a feledés homályába taszítasz....hol vannak azok a szűnni nem akaró nevetések, hová tűntek a hosszan tartó beszélgetések?
Kedves Melankóliám....melletted definiálódtam, mint az Optimista....
S hogy ki vagy te? Nem tudom már...
S hogy ki voltál? A lappangó őrület, mely felszínre tör, s ilyenkor mosoly csillan huncut szemeden....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése