Egy átlagos szerdai nap....esővel megspékelve...kicsit kizökken az idő, vagy az idő zökkent ki engem. Nm rohanok, csak szám lefele görbítve, andalogva sétálgatok....csak elérem a villamost. Nem sikerült...azért sem szaladok...majd jön másik...mert a másik mindig jön...
Felszállok, s mosolyt csal arcomra sok üres hely....hát leülök akkor...
Mögöttem két, vélhetően idősebb, sokkal idősebb, nénike párbeszéde lengi körül hallójáratom...
- Hát jó napot szomszédasszony!Hová-hová?
-Hú, hát az unokámhoz a kórházba be..
-Jaj Istenem, mi történt?
-Műtötték a csuklóját, de már hál'Istennek jól van.
-Eltörte?
-Nem, tudod..sportol...
-Mit sportol?
-Há..valami küzdősport, meg oktatja is..már régóta
-Ja...hol van, a klinikán?
-igen, eddig izgultunk érte, mert altatták, és hát....manapság...múltkor mondta az egyik ismerősöm, hogy őt túlaltatták..
-És meghalt?
-Nem, hát ő mesélte...visszahozták..nem bízom én má'az orvosokban.
-É meg szervezem az 50 éves osztálytalálkozót....pfff, nehéz összeszedni az embereket.képzeld, van olyan, akinek már 30 éves az unokája...
-Az enyém is 27...ez így van rendjén..
-de hogy elszállnak az évek...észre sem vesszük és megöregszünk...
-Mondom, ez így van rendjén.
-Milyen rossz időnk van ma!
Aradi vértanúk tere következik.....s én komótosan leszállok....kíváncsi lennék, hogyan folytatódott a beszélgetés....de már csak én szőhetem tovább....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése