Ledobom a világ zaját,
Megölöm a bánatot
Mely búskomorságra ítéli az emberiség
Esendő gyermekeit.
Érthetetlenül éljük mindennapjaink
Nem leljük nyugodalmunk
Csak keresünk, megyünk, keresünk….
Zakatoló igásállatként vonaton nyomorgunk
Célunk egyre távolabb, s mi egyre önzőbbek leszünk….
Már a Szótár üres: a Szeretetet is megöltük..
Van –e kiút? Lesz-e vége?
Van-e nyomorunkon felülkerekedő Én-em?
Vagyok-e még,….mint ….Ember?
Az emberek nem tudnak önzés nélkül élni. Önzésükkel másokat támadnak, "ölnek", s közben nem veszik észre, hogy saját magukat, érzéseiket ölik meg.
VálaszTörlésNehéz eldönteni, hogy mi a jó, mi a helyes, s mivel károsítod leginkább magad.
Légy józan, s ne hazudj magadnak!